Skip to content Skip to left sidebar Skip to right sidebar Skip to footer

Author: Obec Prsa

Geológia

Geológia, geomorfológia

Kopce v pozadí sú svedkami búrlivej sopečnej činnosti z dávnej minulosti. Najväčší z nich je Veľký Bučeň (514,3 m n. m., na ľavej strane), ktorý pred 2 miliónmi rokov ešte v podobe hrozivej sopky chrlil zo seba horúcu bazaltovú lávu. Sopky v tej dobe sa rad radom vytvárali po hlboko siahajúcich tektonických zlomoch. Južne od Veľkého Bučeňa fungovala sopka Malého Bučeňa, potom Okrúhlica a nakoniec Remeta (Bukovina). Z každej z nich vytiekla láva, ktorá sa na povrchu široko rozliala a zatiekla do okolitých riečnych dolín.

Tento lávový pokrov dnes siaha na severe až k Husinej, na východ ku Konrádovciam a na juh k Fiľakovu. Bazalt poskytuje okolitému obyvateľstvu možnosť živobytia, pretože je vhodnou surovinou na výstavbu ciest i domov. Preto tu založili niekoľko kameňolomov, najmä pri Husinej, Veľkých Dravcoch, Konrádovciach a pri Bulharoch. Lávový pokrov bol v minulosti širší, neskôr sa okrajové kryhy z neho oddelili a tvoria dnes samostatné kopce. Takto vznikol kopec Kerčík pred nami alebo Kohútí vrch pri Fiľakove.  

Od Čakanoviec k Trebeľovciam sa tiahne lávový prúd v ktorom taktiež založili niekoľko kameňolomov.

Posledné zvyšky vulkanickej činnosti sa zachovali vo Fiľakove. Sopka na Červenej skale a na Fiľakovskom hradnom vrchu pred 400 tisíc rokmi vystreľovala do vzduchu drobné hráškovité úlomky, no láva z nich už nevytiekla.  

Sopky už dávno vyhasli, krajina sa stíšila a potoky vytvárali široké doliny v okolitých sypkých pieskovcoch. Takouto je dolina Belinského potoka, ktorá sa pri Prši spája s dolinou potoka Suchá. Ich brehy tvoria prevažne pieskovce, ktoré sa pred 20 miliónmi rokov usadili na dne teplého a plytkého mora.  

 (Ľudovít Gaál)

Československá Akadémia Vied v roku 1966 zmapoval lokálne názvy územia obce: 1. Bertholdé, 2. Határ, 3. Nagynyilas szántó és rét, 4. Pusztaalja, 5. Kenderszer, 6. Ivánhegy. 7. Vadóka, 8. Kiskútfeli, 9. Agyagos, 10. Bató, 11. Csereszke, 12. Kertalja, 13. Coburgé, 14. Kerekerdő, 15. Kertalja, 16. Kishegy, 17. Hosszak, 18. Borsószer, 19. Fecskefark, 20. Káposztás, 21. Tó, 22. Tanítórét, 23. Bikarét, 24. Községi rét, 25. Alsópást, 26. Felsőpást, 27. Domb, 28. Úrrétje, 29. Papé, 30. Iskolarét, 31. Zselléreké, 33. Varga földje, 32. Keresztalja, 34. Bérzc, 35. Borszeg, 36. Bónáék, 37. Kenderföld, 38. Varga rétje, 39. Túlsó rét.

Pôda územia medzi potokom Suchá a železničnou traťou je piesočitá, ostatné hlinovitá.

Földtan

Földtan, felszínalaktan

A háttérben húzódó hegyek egykori mozgalmas időkről tanúskodnak. Legmagasabb közülük a Nagy-Bucsony (514,3 m t. f., bal oldalon), amely 2 millió évvel ezelőtt még félelmetes tűzhányóként ontotta magából a forró bazaltlávát. A tűzhányók ebben az időben mélybe nyúló szerkezeti töréseken keresztül egymás után jöttek létre. A Nagy-Bucsonytól délre tört ki a Kis-Bucsony, majd a Kerek-hegy, végül pedig a Remete-tető tűzhányója. Mindegyikükből hatalmas mennyiségű láva ömlött a felszínre, ahol szétterült, nyúlványai pedig belefolytak az egykori patakmedrekbe.

 A lávatakaró ma északon egészen Guszonáig, keleten Korlátig, délen pedig Fülekig terjed. Sok helyi lakosnak nyújtott megélhetőségi lehetőséget, mivel a bazalt hasznos nyersanyagnak bizonyult építkezésekhez, utakhoz. Guszona, Nagydaróc, Korlát és Bolgárom határában ezért több kőbánya is létesült. A lávatakaró egykor terjedelmesebb volt, peremrészei azóta leváltak, néhol önálló dombok jelölik egykori határait. Ilyen az előttünk fekvő Kercsik-tető vagy a Fülek melletti Kakas-hegy.

Hasonló lávafolyam húzódik Csákányházától egészen Terbelédig, amelyben szintén nyitottak kőbányákat.

A vulkánosság utolsó tanúit Fülek őrzi számunkra. A Vörös-kő és a Füleki-várhegy tűzhányója mintegy 400 ezer évvel ezelőtt szórta magából az apró, borsószerű törmeléket, de láva már nem ömlött ki belőlük.

A tűzhányók azóta kialudtak, a vidék elcsendesedett, a patakok pedig széles völgyeket vájtak a környező laza homokkőbe. Ilyen a Füleken végigfolyó Béna-patak völgye, amely Perse mellett torkollik a Szuha-patak völgyébe. Partjait javarészt homokkövek képezik, amelyek 20 millió évvel ezelőtt egy meleg és sekély tenger fenekén ülepedtek le. (Gaál Lajos).

A Csehszlovák Tudományos Akadémia 1966-ban feltérképeztette a település dűlőneveit: 1. Bertholdé, 2. Határ, 3. Nagynyilas szántó és rét, 4. Pusztaalja, 5. Kenderszer, 6. Ivánhegy. 7. Vadóka, 8. Kiskútfeli, 9. Agyagos, 10. Bató, 11. Csereszke, 12. Kertalja, 13. Coburgé, 14. Kerekerdő, 15. Kertalja, 16. Kishegy, 17. Hosszak, 18. Borsószer, 19. Fecskefark, 20. Káposztás, 21. Tó, 22. Tanítórét, 23. Bikarét, 24. Községi rét, 25. Alsópást, 26. Felsőpást, 27. Domb, 28. Úrrétje, 29. Papé, 30. Iskolarét, 31. Zselléreké, 33. Varga földje, 32. Keresztalja, 34. Bérzc, 35. Borszeg, 36. Bónáék, 37. Kenderföld, 38. Varga rétje, 39. Túlsó rét. A határ talaja a Szuha patak és a vasútvonal között homokos, a többi vályog és kötött.

Etnografia

Etnografické zaujímavosti  Prše

Prša bola jedným z prvých miest etnografického výskumu v Maďarsku. Priekopník výskumu Palócov, Antal Reguly (1819 – 1858), bol tiež v Prši počas svojej najvýznamnejšej domácej zberateľskej cesty po Novohrade a Gemeri na jeseň r.1857. Zmienil sa tu o obytnom dome a o veľkej palóckej rodine: „ Z jedného rodu žije v dome so synmi brata Jánosa Szabóa a ďalej aj  syn jedného je ženatý, to znamená, že 6 manželských párov. Okrem toho už iba jeden chlapec. Celý rod z domu  mal 15 osôb, hlavným gazdom, ako najstarší, bol János, hlavnou gazdinou jeho manželka, a ostatní boli ako služobníctvo domu.“

                     Dokonca pozoroval aj pec, ktorá v tej dobe bola ešte v izbe: „Táto obývacia izba je široká 2 ½, dlhá 4 siahy (4,75 x 7,60 m), je hlinou vytretá, pri peci je lavička. Predná strana pece je na kameni, pod ktorým je oheň, nad ním sa začína komín na 2 1/2 stopy (75 cm) vysoko a je tkaný a ílovitý, na povale z tehál … Komora na spanie je 7 siah dlhá, 2 ½ siah široká 7 postelí 1 detská postieľka okolo steny, pri každej posteli sú 2 debny, 1 skriňa, nad každou posteľou sú zavesené poháre,  na stene sú obrazy. Na slamníku sú dve alebo tri plátené podložky, husacím  perím plnené, vankúše a periny. Medzi izbou a spálňou je malá komôrka, kde sú potrebné veci pre kuchyňu. Po komôrke na spanie  je  kamenná komora so železnými dverami, v ktorej sa nachádza zrno, potom maštaľ pre kone, maštaľ pre voly, maštaľ pre kravy, ďalej vedľajšia budova, stodola, nakladač, do ktorého sa vkladá zrno aj so slamou. Chliev pre ošípané a husi, 5 koní, 2 žriebätá, 4 voly, 3 kravy, 3 teľatá, 3 staré ošípané, 6 prasiatok, 16 prezimených husí, 20 husí, 12 starých sliepok… “

                    V polovici 19. storočia ešte stálo na území Palócov veľa drevených domov. Jeden z nich opísal Reguly v susednom Kurtáni: „stenu domu tvoria tesané brvná (dve drevené dlahy uprostred dreva) prichádzajúce do hradidla, čo je v podvale. Potom sú omietnuté, bielené vápnom, na stenu prídu vodonosné brvná, ktoré držia prepážky pohromade, na tie prídu priečne nosníky,

stabilizačné dosky, ktoré sú opäť omazávané hlinou (v hrúbke 3 prstov)… Ku koncu priečnych nosníkov sa pripevnia nosné trámy, ktoré tvoria strechu a sú spevnené drevom. Nosné trámy sa pospájajú latami a tak príde na to slama alebo pálená krytina alebo šindeľ. Najstarší skladovací nábytok, tesané debny  mali hradidlovú štruktúru.

                    Do konca storočia boli drevené domy nahradené domami z nepálenej tehly, ale hospodárske budovy boli naďalej zhotovené z dreva. Ako pamiatka na tento starobylý spôsob stavby sa v Prši zachovala v obrovskej stodole. Obytné domy z konca 19-ho a zo začiatku 20-ho storočia,  podobne ako v okolitých dedinách v tejto oblasti, boli na konci dlhých pozemkov postavené  smerom do ulice. Aj dnes sú pod jednou strechou viacbytové domy, ktoré sú domovom niekoľkých rodín. Najbežnejšie delenie je: izba – kuchyňa – komory, stajne. Vonkajší vzhľad sa líši v tvaroch striech, vrátane typickej sedlovej strechy s došteným štítom a ostreším, so štyrmi sklonmi valbovej a murovanej sedlovej strechy, ktorá odoláva vode. Na zastrešenie sa používa už od konca 18. storočia škridla, typický  produkt z okolitých tehelní.

                     Vode odolávajúce strešné dosky zdobili  vyrezanými vzormi, najčastejšie krížom. Murovaný štít bol obmieňaný rôznymi vetracími oknami a zvyčajne dvojoknové priečelie z ulice bolo zdobené sádrovými ornamentmi. V domoch starších ako 100 rokov sa ešte nájde dokonca „hlavný trám“, ktorý podopiera stropné trámy v pozdĺžnej osi domu. (István Böszörményi)

Néprajz

Perse néprajzi érdekességei

Perse a magyarországi néprajzkutatás egyik első helyszíne volt. A palóckutatás úttörője, Reguly Antal (1819-1858) legjelentősebb hazai -nógrádi, gömöri-  etnográfiai gyűjtőútja alkalmával  1857 őszén Persén is járt. Feljegyzést készített itt a lakóházról és a palóc nagycsaládról: „Egy  hadbul egy házban laknak Szabó János testvér fiaival, továbbá egynek fia is házas, tehát 6 házas pár. Ezeken kívül csak egy figyermek. Egész házbeli had 15 személy, fő gazda János mint a legöregebbik, fő gazdasszony annak felesége, a többi ház cseléd.”  

Megfigyelte az akkor még a szobában lévő kemencét is: „Vagyon lakó szoba széles 2 1/2, hosszú 4 öl (4,75 x 7,60 m) agyaggal ki tapasztva, kemence tűzpad. A kemence eleje köre mialatt van a tűz,  felette a kémény  2 1/2  láb (75 cm) magosságra  kezdődik fonva és  agyaggal kitapasztva, a padláson téglából … Háló komora 7 öl hosszú, 2 1/2 öl széles 7 ágy 1 gyerekágy a fal körül, minden ágyhoz 2 láda 1 szekrény, minden ágy felett kis fogas poharakkal, a falon képek. A szalma zsákon két-három derekaly négy nyistes vászonbul, ludtollal tömve, vánkosok és dunyhák. A  szoba és a háló kamra közt a kis kamra  hol a konyhára szükséges dolgok. A  háló komra után kőkamra vas ajtóval, melyben a gabonát tartják, azután ló istálló, ökör istálló, tehén istálló, továbbá mellék épület, pajta szérűvel, rakodó, melyben szalmástul bele rakják a gabonát. Sertés és lud ól, 5 ló, 2 csikó, 4 ökör, 3 tehén, 3 borju, 3 öreg disznó, 6 malacz, 16 telelt lud, 20 liba, 12 öreg tyuk…”

   A XIX. század közepén még sok faház állt a Palócfölden, egy ilyen  lakóépületet a szomszédos  Kurtányban írt le Reguly: „ház fala, boronafa (hasított fa egy fa derekában kettő) ez jön zsilipbe ez meg a talpfába van. Aztán bevakolják, be meszelik, a falra jönnek a vízvezető gerendák, melyek a zsilipeket öszve tartják, ezekre jönnek a keresztgerendák, melyekre a stablaló deszkák, melyek ismét sárral betapasztatnak (3 ujjnyira) … A keresztgerenda végibe bele vésődnek a szarufák, melyek a födelet képezik és a kakas ülő fa által meg erősitetnek. A szarufákat léczel öszvefoglalják  és úgy jön reá a zsup (szalma) vagy cserép tégla vagy zsindel.” Zsilipelt szerkezetűek voltak a legrégibb tárolóbútorok, az ácsolt ládák, szúszékok is.

    A faházakat a század végére felváltották a vályogházak, de a gazdasági épületeket továbbra is fából  készítették. Ennek az ősi építésmódnak az emlékét Persén megőrizte egy hatalmas pajta. A XIX.  század végi, XX. sz. eleji lakóházak a környék falvaihoz hasonlóan a hosszú telkek  utcai végére épültek. Ma is vannak még többlakásos, egy fedél alatt, több családnak otthont adott házak. A  leggyakoribb alaprajzi tagolódás: szoba – konyha – kamrák, istállók. A külső megjelenés a tetőformákban különbözik, itt is megtalálható a vidékre jellemző deszkavértes vízvetős tető, a négylejtésű kontyos tető és a falazott oromfalas nyeregtető. Tetőfedésre az 1800-as évek végétől, már a környékbeli téglagyárak termékét, a jellegzetes hódfarkú cserepet használták.

A vízvetős tető deszkavértjét fűrészelt mintákkal, leggyakrabban kereszttel díszítették. A falazott oromfalat különböző szellőzőablakok, a rendszerint kétablakos utcai homlokzatot vakolatdíszek tették  változatossá.  A 100 évnél idősebb házakban akad még „mestergerenda” is, amely a ház hossztengelyében a mennyezetgerendákat támasztotta alá. (Böszörményi István)

Prša kostol

Kostol a kultúrny dom

Najcennejšou z budov Prše je neorománsky rímskokatolícky kostol Kráľovnej ruženca, postavený v roku 1913 na mieste staršieho kostola z 18. storočia s finančnou podporou mnohých rodín. Jeho interiér bol dokončený v roku 1918, väčšie opravy boli na ňom vykonané v roku 1946. Je to jednoloďový kostol s polygonálnou svätyňou, chór bol postavený na základoch z muriva. Zariadenie pochádza z roku 1918. Na hlavnom oltári je z druhej polovice 18. storočia pochádzajúca socha Panny Márie. Veža stojí nad vchodom, je zdobená oblúkovitými vlysmi.

             Väčšina stavebných dokumentov kostola sa nachádza na obecnom úrade. Je to jednoloďový kostol s vežou nad vstupom. Okolo kostola je  priestranná záhrada.

              Socha sv. Jána Nepomuckého, ktorá sa nachádza v chrámovej záhrade, pochádza z druhej polovice 19. storočia.

               V záhrade pred kostolom stojí drevený vyrezávaný stĺp, ktorý bol slávnostne odhalený 6. októbra 1996, ako súčasť oslavy 1100. výročia príchodu Maďarov do vlasti. Je to dielo rezbárky Katalin Nagyferenc z Rimavskej Soboty. Vyrezávaný stĺp požehnal reformovaný kňaz István Miklós z Lučenca. Miesto sa odvtedy stalo miestom konania dní obce a ďalších príležitostných spomienok.

              Vedľa kostola stojí spoločná budova Obecného úradu a Domu kultúry, fasádu ktorej zdobí práca Bélu Bacskaiho. Kultúrny dom bol odovzdaný 28. septembra 1978. „Cesta sem bola ťažká a hrbolatá, toto sa ani za čias Monarchie, ani v prvej Československej republike nepodarilo, aj keď naša dedina mala dokonca aj oblastné notárstvo“  – hovoril vo svojom slávnostnom príhovore Dezső Nagy. Jeho výstavba stála 740 korún. Kultúrny program zabezpečila Základná organizácia Csemadoku a Socialistický zväz mládeže.

Persi templom

Templom és kultúrház

Perse építményei közül a legértékesebb az 1913-ban épült, neoromán Rózsafüzér királynéja katolikus templom, amely egy régebbi a 18. században épített templom helyén épült fel számos család anyagi támogatásával. Belsejét 1918-ban fejezték be, nagyobb javításokon 1946-ban esett át. Egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, kórusa falazott alapokon készült. Berendezése 1918-ból származik. Fő oltárán egy, a 18. század második feléből származó Szűz Mária szobor található. Tornya a bejárata felett áll, íves frízek díszítik. 

A templomépítés dokumentumainak nagyobbik részét a Községi Hivatalban őrzik.
Egyhajós templom, bejárai része felett toronnyal. A templomot tágas kert határolja.

A templomkertben álló Nepomuki Szt. János szobor a 19. század második feléből származik.

A templom előtti kertben kopjafa áll, melyet 1996. október 6-án, a honfoglalás 1100. évfordulójára rendezett millecentenáriumi ünnepség keretében avattak fel.  A rimaszombati Nagyferenc Katalin, fafaragó alkotása. A kopjafát Miklós István, losonci református lelkész áldotta meg. A hely azóta a falunapok és az alkalmi megemlékezések helyszínévé vált. Szomszédságában áll Községháza és Kultúrotthon közös épülete, melynek homlokzatát Bacskai Béla alkotása díszíti. A kultúrházat 1978. szeptember 28-án adták át. „Nehéz és göröngyös volt az út idáig, nem sikerült ez sem a Monarchiában, sem az első Csehszlovák Köztársaságban, pedig akkor községünk még körjegyzőséggel is rendelkezett” – hangzott el Nagy Dezső ünnepi beszédében. Felépítése 740 koronát vett igénybe. A kulturális programot a Csemadok Alapszervezet és a Szocialista Ifjúsági Szövetség biztosították.

Prša cintorín

Obecný cintorín

Prvá písomná zmienka o osade pochádza z roku 1439. Je pravdepodobné, že v tomto období bol vytvorený aj prvý cintorín obce. Z oveľa skoršej doby pochádzajúce keltské, avarské a maďarské hrobky odkryli približne na 1 km odtiaľ.

             V 16. storočí sa obec skladala z dvoch častí (Dolná a Horná Prša). V rokoch 1554 až 1593 bola obec pod tureckou nadvládou, o polstoročia neskôr, roku 1655 pri vojenských bojoch bola úplne zničená, a znovu postavená v roku 1670. V roku 1725 sa opäť stala samostatnou obcou.

               V 18. storočí obec patrila do vlastníctva rodiny Koháryovcov a potom Coburgovcov. V roku 1828 mala 237 obyvateľov. Jej populácia dosiahla vrchol v prvom desaťročí 20. storočia, s 450 obyvateľmi v roku 1910, ale počet obyvateľstva sa postupne znižoval, zo 195 v roku 2001 na 197 v roku 2011, z ktorých  sa 33 osôb hlásilo k slovenskej národnosti.

                Dovtedy zanedbaná časť cintorína bola v roku 1965 spoločnou prácou vyčistená, oplotená a bol v ňom postavený nový dom smútku.

                Najstaršie náhrobné kamene cintorína z prvej polovice 19. storočia, sú z pieskovca,  nachádzajú sa v severnej časti cintorína, ktorá susedí s  hlavnou cestou. Väčšina náhrobných kameňov, končiacich krásnym krížom, je pod zemou. Ich nápisy sú ťažko čítateľné.

                 V pravdepodobne najslávnejšej hrobke cintorína odpočíva člen rodiny Coburgovcov. Sotva viditeľný nápis zviditeľnil na podnet obecného úradu maliar, grafik Péter Kovács Garp z Fiľakova. V hrobe odpočíva T. Nagymálásy Mórász Ágost, správca statku princa Coburga, bojovník v revolúcii roku 1848. Náhrobok dala postaviť jeho sestra Emma.

                 Tvar náhrobných kameňov cintorína je v súlade so štýlom náhrobných pomníkov času ich postavenia. Nápisy sú v maďarskom a slovenskom jazyku. Na cintoríne sú pochovaní aj obyvatelia susednej Buzitky.

                   V cintoríne odpočíva aj Béla Bacskai a jeho rodina. Pravidelne ho navštevujú jeho ctitelia. Nie je prehnané tvrdiť, že táto hrobka je jedným z „pútnických miest“ návštevníkov dediny. Tu leží aj brat maliara, Barnabás Bacskai, kňaz, na pohrebe ktorého sa 5. júna 2000 zúčastnili stovky ľudí. Pochovával ho biskup Eduard Kojnok.

                    Hrobka Bacskaiho je označená sochou jeho hlavy, ktorú zhotovil sochár Jaroslav Kubička (Banská Bystrica) a bola odhalená …???. Kladenie vencov k soche hlavy je súčasťou tradičného pamätného dňa Bacskaiho, ktorý každoročne usporiada miestna samospráva a Novohradský oblastný výbor Csemadoku.

                   Dom smútku s mrazničkou bol postavený na spodnej časti cintorína. Po desaťročiach čakania a po jeho výstavbe bol vysvätený a odovzdaný do užívania 10. januára 2004.

Persi temető

A községi temető

A település első írásos említése 1439-ből származik. Valószínű, hogy ebben az időszakban  alakították ki a község első temetőjét is. A jóval korábbi időszakból származó, kelta, avara és magyar sírokat az innen kb. 1 km-re lévő területen tárták fel.

A község a 16. században két részből (Alsó- és Felsőperse) állt. 1554 és 1593 között török fennhatóság alatt volt, egy fél évszázaddal később katonai harcok során, 1655-ben teljesen elpusztult és 1670-ben épült újjá. 1725-ben lett ismét önálló község.

 A 18 században a Koháry majd a Coburg család tulajdonába tartozott. A településnek 1828-ban 237 lakosa volt. Népessége a 20 század első évtizedében érte el a csúcsát, 1910-ben még 450 éltek a községben, de a lakosok száma azután fokozatosan csökkent, 2001-ben 195, 2011-ben 197 lakosa volt, melyből 33 vallotta magát szlováknak.

Az addig elhanyagolt temető területét 1965-ben társadalmi munkában kitisztították, bekerítették, s egy új halottasházat is építettek benne.

A  községi temető legrégebbi, a 19. század első feléből származó,  homokkőből készült sírkövei a temető északi, a főúttal szomszédos részén találhatóak. A szép keresztben végződő sírkövek  nagyobbik része  a föld alatt van. Feliratuk nehezen olvasható.  

A temető talán legnevesebb sírja alatt a Coburg család tagja nyugszik. Az alig látható feliratát a községi hivatal kezdeményezésére a füleki  Kovács Péter Garp, festőművész, grafikus tette láthatóvá.  A sírban T. Nagymálásy Mórász Ágost, Coburg herceg uradalmi tiszttartója, az1848-as szabadságharc egyik harcosa nyugszik. A sírkövet Emma testvére állította.

A temető sírköveinek alakja összhangban van koruk sírkőállítási divatjaival. A feliratok  magyar és szlovák nyelvűek.  A temetőbe temetkeznek a szomszédos Bozita lakosai is.

 A temetőben nyugszik Bacskai Béla és családja. A festőművész sírját rendszeresen látogatják tisztelői. Nem túlzunk ha azt állítjuk, hogy ez sírhely a falut látogatók egyik „zarándokhelye”.  Itt nyugszik a festő bátyja, Bacskai Branabás, áldozópap, akinek 2000. június 5-én megtartott temetésén több százan vettek részt. A szertartást Eduard Kojnok, püspök vezette.

 Bacskai sírját fejszobor jelöli, amely Jaroslav Kubička, szobrászművész (Besztercebánya) alkotása …. leplezték le  Megkoszorúzása részét képezi a hagyományossá vált Bacskai emléknapnak, melyet évente megrendez az önkormányzat és a Csemadok Nógrádi Területi választmánya. A hűtőkamrával ellátott halottasház a temetődomb alsó részén épült fel. Több évtizedes várakozás és építkezés után 2004. január 10-én szentelték fel és adták át a rendeltetésének.

Perse – Fejezetek egy nógrádi falu életéből

Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.